Viszlát, Danubius és Sláger!

Legfrissebb postomat írom.
A Rádió elcsendesült. Vége. Vége mindennek. Nincs többé. Én magam a Danubius Rádió utolsó kettő óráját hallgattam végig. 23.59-kor mindenki elhalkult, hogy ne kelljen őket elcsendesíteni. Emelt fővel távoztak.

0.00-kor semmi. 0 óra 0 perc 10 másodpercnél egyszer csak megszólal a Klassz FM szlogenje...

Nagyjából 1 órával éjfél előtt elkezdtek a Danubiusos munkatársak elköszöngetni. Mindenkiből előjöttek a régi emlékek. Egy nagy visszaemlékezés volt az egész. 2-3 perccel éjfél előtt sikerült telefonos összeköttetést létesíteni a stúdió körül sereglő tömeggel, majd egy jelre hirtelen minden torokból egyszerre szabadult fel a kiáltás: Danubius, az én rádióm!

Ezek után nem maradt sok hátra. Végső elköszönés. Megegyezés, hogy 10 másodperccel az adás vége előtt elcsendesülnek. Emelt fővel.

Megható volt. Most itt ülök, és a Klassz FM zenéje mellett írom a legújabb, és egyben legszomorúbb bejegyzésemet.

Vége, nincs tovább.

DANUBIUS, AZ ÉN RÁDIÓM!