Üdv mindenkinek!
Mint láthatjátok, lassan sínre kerül a blog, de még mindig akadnak kisebb változások ( például a teljes designcsere).
Szerencsére még akad bőven ötletem, úgyhogy várni lehet a friss postokat, valamint számítani kell a kisebb-nagyobb változtatásokra is a blogon belül.
Üdvözlettel:
Kroly
Sziasztok!
Nem rég olvastam valahol a neten egy színészről hogy "annyi mimikája van mint Steven Seagal-nak".
Nos, utánanéztem ennek, és ezt találtam:
Legújabb bejegyzésem a nem-newtoni anyagok bemutatására szánom.
Ezen anyagok különleges tulajdonsága, hogy alapállapotban folyékony halmazállapotúak, ellenben amint erőhatás éri őket, megszilárdulnak, ezért különösen alkalmasak például arra, hogy az ember fusson rajtuk.
Az egész úgy működik, hogy a newtoni folyadékok esetében ( mint a víz ) , ha egy test érintkezik az adott anyaggal, akkor az anyag molekulási szétválnak előtte, és ezért a test elsüllyed, viszont a nem-newtoni anyagok esetében az anyagmolekulák csupán összesűrűsödnek, de nem válnak szét, ezért a test nem merül el benne.
Nem-newtoni folyadék készíthető házilag is, csupán vizet és kukoricakeményítőt kell összekeverni megfelelő arányban. A jó folyadék ismertetőjele, hogy ha rácsapsz, akkor megkeményedik, és megállít, viszont ha csak simán belenyúlsz, akkor átenged.
Végül lássunk egy videót is erről:
Eme könyv egy volt építési vállalkozóról, Edgar Freemantle- ról szól, aki egy autóbaleset következtében elveszíti jobb karját. Orvosa pihenést javasol, egyfajta "földrajzi-kúrát", így jut el Edgar a Kalifornia-beli Duma Key szigetére, egy gyönyörű házba. A ényszerszabadsága során azt csinálja, amit már régóta szeretett volna: fest.
Kiderül, hogy Edgarnak különös tehetsége van a festéshez, de mint azt a szomszéd birtokon élő öreg hölgy mondja: azok a képek sokkal különlegesebbek, mint amilyennek látszanak. Ahogy Edgar fölfedezi a sziget múltját, lassan rájön, hogy talán nem is volt tanácsos dolog idejönni. De ekkor már késő, nincs visszaút...
Stephen King legújabb könyve egy igazi gyöngyszem: a horror/thriller műfaj agyik legnagyobb írója félelmetes érzékkel adagolja a feszültséget, az Olvasónak nincs nyugvása, amíg el nem olvassa az egész könyvet. Szívből tudom ajánlani mindenkinek.
Legfrissebb postomat írom.
A Rádió elcsendesült. Vége. Vége mindennek. Nincs többé. Én magam a Danubius Rádió utolsó kettő óráját hallgattam végig. 23.59-kor mindenki elhalkult, hogy ne kelljen őket elcsendesíteni. Emelt fővel távoztak.
0.00-kor semmi. 0 óra 0 perc 10 másodpercnél egyszer csak megszólal a Klassz FM szlogenje...
Nagyjából 1 órával éjfél előtt elkezdtek a Danubiusos munkatársak elköszöngetni. Mindenkiből előjöttek a régi emlékek. Egy nagy visszaemlékezés volt az egész. 2-3 perccel éjfél előtt sikerült telefonos összeköttetést létesíteni a stúdió körül sereglő tömeggel, majd egy jelre hirtelen minden torokból egyszerre szabadult fel a kiáltás: Danubius, az én rádióm!
Ezek után nem maradt sok hátra. Végső elköszönés. Megegyezés, hogy 10 másodperccel az adás vége előtt elcsendesülnek. Emelt fővel.
Megható volt. Most itt ülök, és a Klassz FM zenéje mellett írom a legújabb, és egyben legszomorúbb bejegyzésemet.
Vége, nincs tovább.
DANUBIUS, AZ ÉN RÁDIÓM!
Sziasztok!
Ezennel elindult a Megrepedt Monokliblog!
Ezen az oldal gyűlik össze minden, ami kipattan a fejemből (érdekességek, hírek IT, stb.).
Kívánok nektek jó böngészést a blogban.
Kroly
